Génmegőrzés

A mangalica génmegőrzése fajták és vonalak szerint

A két világháború között többszázezer kocát számláló mangalica állomány 1955-re 18.000 db-ra a korábbi állomány alig 5 %-ra zsugorodott. A fajták legfőbb genetikai értékét a vonalak őrizték. Kocaállomány és a vonalak számát tekintve a legnépesebb a szőke mangalica állomány volt. A vonalak csaknem fele 25 (44 %) tartozott a szőke mangalicához. Sajnos a nagy populációból volt a legnagyobb a veszteség a múlt század második felében.

A mangalica vonalak neve és száma - 1955. és 1968. utáni állapot

(1. táblázat)

Élő vonalak (1968 után)
Kihalt vonalak (1968 előtt)

1994-re az egyesület másodszori megalakulásának idejére 11 vonal kihalt, és a 2. táblázatban felsorolt további 5 szőke vonalat sem tudtuk megmenteni, illetve „újra éleszteni” a már szó szerint csak papíron létező 1-2 nőivarú egyed felhasználásával. Így a szőke mangalica vonalak számának és genetikai értékének kétharmada mintegy 4 évtized alatt elveszett, azaz pótolhatatlan. 1998-tól napjainkig a ma élő szőke mangalica vonalak száma 9.

Mangalica vonalak száma és változása 1955-2013 között

(2. táblázat - Szabó P. és MOE adatok alapján)

A legkisebb létszámú a fecskehasú mangalicafajta. A kocaállomány az elmúlt 20 évben 20 és 1100 egyed között változott. A genetikai érték megőrzése ebben a fajtában sikerült a legjobban, mert az 1955-ben élő 18 vonal közül 11 vonal (61 %) ma is él. 1994. évet követően csupán 1-3 kocával élt még 3 vonal – már kan egyedek nélkül – amelyeket nem tudott az egyesület megmenteni.

A szórvány és ismeretlen fecskehasú mangalicából 1994 és 1998 között sikerült 3 vonalat kialakítani, amelyek a Kismacs, a Kiskun és a Szank nevet kapták, utalva a származási helyre. Időben ezt követően, az ezredforduló táján további 3 vonalat (Bicskás, Csatár, Sógor) az Ausztriából „visszaimportált” két-két kansüldőre alapítottunk, sikeresen. A tenyésztők körében, főleg a kisebb, 20-30 kocás állományokban tetszetős külleme miatt különösen kedvelt a fecskehasú mangalica tartása. Ennek is köszönhető a 11 fecskehasú vonal fennmaradása. E fajtában átlagosan csupán 70-100 koca tartozik egy vonalba. A szőke mangalica esetén ez a szám 500 egyed, míg a vörös mangalica fajtában 300 körüli.

A vörös mangalica, amely kialakulását az egykor híres szalontai sertésfajtánk megmentésére irányuló erőfeszítésnek köszönheti, a legfiatalabb alig 100 éves. A génjeiben hordozott értéke viszont a szalontai sertés révén a honfoglaló őseinkig 1000 éves múltra tekint. E fajtában volt a legkevesebb vonal, mindössze 13, amely napjainkra csaknem felére, 7-re csökkent. 1994-ben nagyon kritikus helyzetben 4 vonalra (31 %) esett vissza a vörös mangalica. A Várda vonal sajnos ebben az időben szűnt meg, míg a Bihar vonalat sikerült „feléleszteni” és újraindítani. A nagy veszélyben lévő vörös mangalica megmentéséért fáradtságot nem kímélve az ismeretlen származású, de szinte kifogástalan egyedekre alapítottuk a Mecsér, az Óvár és a Szolnok vonalakat 1998-2000 között.

A három mangalica fajtában az elmúlt 20 évben sajnos elvesztettünk, illetve nem sikerült megmentenünk 9 vonalat, ugyanakkor 10 vonallal tudtuk gyarapítani a fajták genetikai értékét és varianciáját. Több mint egy évtizede dolgozunk a fajtákon belül a mangalica vonalak genetikai egyensúlyának megőrzésén és a veszélybe kerültek megmentésén. A kanok száma szerint a legkiegyenlítettebb a vörös vonalak aránya, illetve varianciája (CV= 28,83 %). Ezt követi a szőke mangalica (CV=34,96 %), míg a legnagyobb a szóródás (CV= 46,85 %) a fecskehasú mangalica vonalak kan egyedei között 2011-ben (3. táblázat). Ez az arány nagyon dinamikus és naponta változhat fajtánként egy-két kan kiesésével, illetve újak beállításával. A tenyésztés vezetőinek legfontosabb feladata a kanlétszám és azok vonalankénti varianciájának folyamatos felügyelete, irányítása, ha kell azonnali beavatkozással.

Mangalica kanok vonalak szerinti megoszlása, 2011.

(3. táblázat)

Ma a három fajtában az egykor élt vonalak közül 27 vonal (48 %) él. Megőrzésükön túl tervezzük egy-két szőke és két-három vörös vonal határon túli felkutatását esetleg importját.

Debrecen, 2013.

A nukleusz és a fajtafenntartó tenyészetek besorolási szempontjai

A Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete vezetősége 2009 tavaszán, majd az egyesület közgyűlése 2009. július 1-én elfogadta a tenyészetek minősítését és rangsorolását, amely a tenyésztésvezető, a titkár és a 4 törzskönyvező kolléga közreműködésével 110 mangalicatenyésztő telep meglátogatása és értékelése alapján készült el.

A tenyészetek rangsorolása 5 szempont alapján történt. Az első a fajták veszélyeztetettségében meglévő különbség, ami elsősorban létszámfüggő. Arányát tekintve legveszélyeztetettebb a fecskehasú mangalica, amelynek az összes kocalétszáma 2009-ben alig 700 db, a vörös mangalica összes kocalétszáma 1300 db, míg a szőke mangalicáé 3700 db. A szőke mangalicán belül a vonalak aránya alapján ítéltük meg a veszélyeztetettségi szintet, illetve a nukleusz, vagy a fajtafenntartói besorolást.

Ezt követően a tartási-, a takarmányozási feltételek kerültek elbírálásra. A génmegőrzés elengedhetetlen „kelléke” a személyi feltételek megléte, ami meghatározza az adatszolgáltatását és annak megbízhatóságát. Többszöri helyszíni szemle figyelembe vétele és a 4. táblázatban foglaltak alapján minősítettük a tenyészeteket.

Egybehangzó és szilárd az a meggyőződésünk, hogy a mangalica fajtákban nincs értékesebb és kevésbé értékes egyed, mert mind a három fajta nőivarú egyede adott populációban azonos értékkel bír. Ezért a fecskehasú- és a vörös mangalica valamennyi egyedét (700+1300=2000 db), különösen veszélyeztetettnek tekintettük és a nukleusz tenyészetek csoportjába soroltuk, ha legalább a közepes minősítést elérte. Ezzel a kis egyedszámú fajtáknak kívántunk kedvezni és nem egyes tenyésztőkkel kivételezni. Amennyiben a létszámuk eléri a nukleusz keret határát, a differenciálás, a nukleusz és a fajtafenntartó kategória alkalmazása itt is elkerülhetetlen.

A szőke mangalica kocapopulációból 1780 egyed volt olyan telepen, amelyek minősítése elérte, vagy meghaladta a 20 pontot, azaz a lehetséges értéknek legalább a 80 %-át. Ez érintette az összes telep egyharmadát (24 tenyészet) és a szőke mangalica kocaállomány 48 %-át. Ezek a tenyészetek valamennyien nukleusz besorolást kaptak. A szőke mangalica tenyészetek közül 26 telepen – szintén a telepek egyharmadán – tartják a kocák 28 %-át, mintegy 1020 egyedet. Ezen állományok minősítése 20 és 18 pont közötti, azaz minimum 72 % az elvárás szerinti megfelelőségi szint. Amennyiben a 3 fajtából összesen 4100 nőivarú egyed (nukleusz vagy törzskoca) részesülhet a fajtának ítélt maximális támogatásban (150 Euro/koca/év), akkor a második szőke populáció, jelenleg 1020 egyedéből 320 db (31,3 %) sorolható a nukleusz állományba, illetve támogatási kategóriába. Így az összes szőke mangalica nukleusz populáció 1780+320=2100 egyed, amely a kocalétszám és a tenyészetek számának egyaránt 56-56 %-a, míg a fecskehasú és a vörös mangalica kocák száma 2000 db, így az összes nukleusz besorolású koca 4100 db.

A szőke mangalica tenyészetek közül a harmadik harmad (29 tenyészet) tartja és szaporítja a kocaállomány 24 %-át, azaz 900 db-ot. Az előző csoport, hasonló státuszú 700 egyedével összesen 1600 db a fajtafenntartó- vagy szaporító állomány. Eredményes pályázat esetén a támogatás összege 78 Euro/koca/év.

(4. táblázat)

Megítélésünk szerint a különböző szintre besorolt szőke mangalica populációk, valamint a fecskehasú- és a vörös mangalica fajták között, egy egészséges verseny alakul ki, amelyek évenkénti elbírálásával felértékelődnek az arra érdemes tenyészetek, összességében a mangalica fajták.

Az Európai Uniós forrásokból fizetett támogatás pedig – néha az adminisztrációs nehézségek ellenére – nagy anyagi segítséget jelent a mangalicatenyésztők számára. 2005. és 2009. között 5546 kocára, az akkori állomány 76 %-ára 82 mangalicatenyésztő nyújtott be pályázatot. A támogatás összege abban a pályázati ciklusban 78 euró/koca (20 ezer Ft/koca) volt. A 2010. és 2014. közötti időszakra 4860 kocával pályáztak tagjaink, ami a kocaállomány 71 %-a. A pályázók száma pedig 73 volt. A támogatási összeg, mint az előző részből kitűnik 4100 kocáig a kétszerese a korábbinak.