Tenyésztési program

Ellátási terület

Magyarország egész területén található, az állattenyésztésről szóló törvény és az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendeletekben foglaltaknak megfelelő génmegőrző tenyészetek, amelyek tagjai a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének (továbbiakban: MOE), mint a mangalica fajták elismert tenyésztő szervezetének.

A fajták ismertetése

A mangalica sertés a XIX. században, a Kárpát- medencében kialakult tipikus zsírsertés. Szerényebb környezeti igénye, jó zsírtermelő-képessége a maga idejében világhírűvé tette. A szőke mangalica sertés kialakításában a göndörszőrű sumadia sertés vett részt az 1830-as években. A fecskehasú mangalica később alakult ki a mangalica sertések és a szerémségi sertés keresztezéséből. A legkésőbbi változat a vörös mangalica, mely a szalontai sertés, illetve a mangalicával keresztezett újszalontai sertés felhasználásával alakult ki a XX. század elején.

A magyar mangalica sertés közepes testméretű, kifejlett korban az alábbi testméretek jellemzik:

A tenyésztett mangalica fajták:

• szőke mangalica
• fecskehasú mangalica
• vörös mangalica

A szőke mangalica szőrzete a szürkétől a sárgáig, illetve a sárgásvörösig minden változatban előfordul, a sárgás-vöröses színeződést a tartási és talajviszonyok okozzák. A vörös mangalica szőrzete sötétebb, vagy világosabb árnyalatú barnásvörös. A fecskehasú mangalica szőrzete az oldalakon és a háton fekete, a test alsó fele, a has és a toka a szájszegletig húzódóan fehér, vagy ezüstszürke. A farok szintén fehér, a farok bojt fekete.

A mangalica sertések bőre pigmentált szürkés-fekete, a természetes testnyílások és a túrókarima feketék, a csecsek és a körmök ugyancsak feketék. A fültő alsó szélén egy világos (3-5 cm átmérőjű) folt található fokozatos átmenettel a pigmentált bőrön, az úgynevezett „Wellmann folt” ami a mangalica fajtajellegéhez tartozik.

A szőrzet dús, hosszú, télen gyaluforgácsszerűen göndörödő, vastag, tömött, nyáron finomabb, rövidebb, sima lefutású. A gyaluforgácsszerűen göndörödő szőr a fajtajelleghez tartozik. Nem kívánatos a gyűrűs, erősen göndör szőr, valamint a durva egyenes sörték a hátvonalon, vagy az oldalakon. Ugyancsak nem kívánatos a túl finom „gyapjas” szőr. A durva szőr, a szőke mangalicán a fekete szőrvégek, valamint a fület szegélyező fekete szőrök az egyed őseiben idegen fajta előfordulására utalnak.

Alapvető tulajdonságok:

• A fej középhosszú az orrhát enyhén megtört, a fülek közép nagyok előre hajlóak.
• A szemek barnák a szemöldök és a szempillák feketék.
• A farok tő jellegzetesen vastag, a farok bojt mindig fekete.
• A minimális csecsszám 5-5 szabályos, jól fejlett csecs, mindkét oldalon.
• A hátvonal enyhén ívelt, az ágyék rövid, vagy középhosszú. A csontozat finom, de nagyon szilárd.

Nem kívánatos fajtajelleg hibák:

• világos, vagy rózsaszín bőr a has tájékon,
• nem pigmentált testnyílások,
• sötétbarna, fekete szőrvégek,
• barna vagy fekete szőrszálakkal tűzött fülek,
• túl finom, vagy túl durva szőrzet,
• túl kicsi felálló, vagy túl nagy lelógó fülek,
• a puha csüd.

Nem megengedett fajtajelleg hibák:

• körülírt fehér foltok a bőrön,
• fekete, vagy barna foltok a szőrzeten,
• sárga, vagy csíkozottan sárga köröm,
• rózsaszín csecsbimbók,
• teljesen fehér farok bojt,
• fehér szemöldök, vagy szempilla.

A tenyészcél

A mangalica sertés kialakuláskori genetikai és fenotípusos megjelenésének változatlan fenntartása. Ennek követelménye, hogy mind a három fajtában megőrizzük a fajtákra jellemző külső és belső tulajdonságokat oly módon, hogy az állomány megtartsa formagazdagságát a legkisebb génveszteséggel, a beltenyésztés elkerülése mellett.

A kilencszázas évek elején kialakult zsírsertés típus fenntartása, a természetes tartási körülményekhez való jó alkalmazkodó-képesség, és az ellenálló-képesség megőrzése. A fajtára jellemző határokon belül jó növekedési erély és reprodukciós teljesítmény. A hagyományos csoportos tartásban nélkülözhetetlen természetes szociális viselkedés és kedvező vérmérséklet.

További fontos célkitűzés, hogy a kocalétszám fajtánként elérje a nemzetközileg elfogadott minimális 1000 egyedet arányos vonalmegoszlás mellett, és ezzel lépjen ki a veszélyeztetett kategóriából. A kis létszámú vonalak egyedszámának növelése érdekében olyan hasznosítási programok kidolgozása, melyek a mangalica eredeti tenyészcéljának megfelelnek és speciális igényeket kielégítő piacképes terméket eredményeznek.

A tenyészetek besorolása

A MOE keretein belül történő tenyésztés indításához fajtánként minimum 10 darab fajtatiszta mangalica kocasüldőre vagy kocára, illetve 1 darab fajtatiszta mangalica kansüldőre vagy kanra van szükség. Az induló állományok kötelesek a tenyésztési szándékukat jelezni a MOE irányába. A mindenkor érvényes telepszemle díj befizetését követően, a területileg illetékes törzskönyvező, szakmai szempontból véleményezi, a helyszíni szemle alkalmával, a meglévő tárgyi és személyi feltételeket. Szükség esetén felhívja a figyelmet a tenyésztési program által előírt hiányosságokra.

Azok pótlására, kiegészítésére, a leendő tenyésztővel közösen, a helyszíni szemle jegyzőkönyvében rögzített, határidőben állapodnak meg. Amennyiben a körülmények nem felelnek meg az állattartásnak, a szakember megtagadhatja a hozzájárulás aláírását. A tenyészetnek a jogszabályban meghatározott aktuális tenyészetkóddal, a tartónak az MVH-nál bejegyzett ügyfél-regisztrációs számmal kell rendelkeznie. Tenyészállat vagy tenyészállat jelölt (kocasüldők esetében minimum 50 kg testtömeg) megvételére, csak ezt követően kerülhet sor. Az állatok megvásárlása kizárólag a MOE szakmai útmutatása alapján történhet, ellenkező esetben származási igazolás nem állítható ki. Minden induló tenyészet a „Nyilvántartott állományok” kategóriába kerül besorolásra.

A fajtatiszta tenyészetek fenntartása

• Nukleusz tenyészetek (a sertés törzskönyvezési rendszerben 1-es besorolás). A génmegőrzésben a vonalak fenntartására és az apaállat előállításra kijelölt tenyészetek, amelyekben fajtatiszta a törzskönyv fő részébe sorolt mangalica sertéseket tartanak, in situ tartási körülmények között. Szigorú célpárosítás alapján gondoskodnak a kijelölt vonalak utánpótlásáról mindkét ivarban. A tenyészetben az Elnökség szakmai hozzájárulásával, a MOE tenyésztési programjának megfelelően, keresztezéssel, árusertés előállítás is megengedett. A tenyészet hiteles törzskönyvi ellenőrzés alatt áll, az adatok nyilvántartása a számítógépes törzskönyvi rendszerben kötelező.  Mivel a fajta legfontosabb genetikai értéke a nukleusz tenyészetekben koncentrálódik, ezért a fajta génkészleti értékeinek felderítését és eljárásait, valamint azok hasznosítását a zárt törzskönyvben, az egyetemek és kutató intézetek közreműködésével K+F keretében kell megvalósítani.

• Szaporító tenyészetek (a sertés törzskönyvezési rendszerben 3-as besorolás). A génmegőrzésben háttértenyészetként szolgálnak, alapvető feladatuk a tenyészkoca előállítás. A tenyészkoca értékesítést a MOE irányába kötelező bejelenteni. Az értékesítésre szánt kocasüldő csoportot a tenyésztő előzetes összbenyomás bírálat alapján minősíti. A területileg illetékes törzskönyvező a részletes bírálatával azt jóváhagyhatja, vagy felül bírálhatja. Ennek alapján kezdeményezheti a származási igazolások kiadását. A tenyészetben a törzskönyv fő részébe sorolt fajtatiszta tenyészállatok tenyésztése történik in situ körülmények között. A tenyészetben az Elnökség szakmai hozzájárulásával, a MOE tenyésztési programjának megfelelően, keresztezéssel, árusertés előállítás is megengedett. A párosítási tervek betartása és az utánpótlás szakszerű beállítása biztosított. A tenyészet hiteles törzskönyvi ellenőrzés alatt áll, az adatok nyilvántartása a számítógépes törzskönyvi rendszerben kötelező. A MOE által jóváhagyott tenyészetekben a veszélyeztetett vonalak esetében kan előállítás lehetséges.

A szaporító tenyészetek nukleusz tenyészetté történő átminősítéséhez minimum 2 év, a MOE keretein belül végzett tenyésztői munka szükséges. A besoroláskor a tenyésztett állomány vonalának veszélyeztetettségi szintjét figyelembe kell venni.

A továbbiakban az alábbi feltételeknek is teljesülnie kell:

a) A telepi állategészségügyi négyes mentességet igazoló, az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős hatóság (Brucellózis, Aujeszky, PRRS, Leptospirózis) határozata

b) A tenyésztési program mellékletében szerepelő nyomtatványok naprakész vezetése, az előírt határidőre az adatok átadása a MOE számára

c) A tenyésztési programban foglalt személyi, tárgyi, tartási és takarmányozási feltételek megléte

d) Az aktív részvétel a MOE munkájában (- közgyűlésen részvétel, kiállítások, fesztiválok)

• Nyilvántartott állományok (a sertés törzskönyvezési rendszerben 6-os besorolás). Valamennyi, a MOE-hez tagsági kérelmüket benyújtó tenyészetek, a regisztrációt követően automatikusan ebbe az osztályba kerülnek besorolásra. Az állomány törzskönyvi ellenőrzés alatt áll, de a génmegőrzésben közvetlenül nem vesz részt. A telepen fajtatisztán, vagy a MOE tenyésztési programjának megfelelően keresztezésekkel történik az árusertés előállítás. Saját célra a tenyésztésvezető által írásban megadott elvek szerint kocautánpótlás megengedett.
  
  A Nyilvántartott állományok hiteles törzskönyvi osztályba sorolásához, az alábbi feltételeknek kell teljesülnie:

a) A telepi állategészségügyi négyes mentességet igazoló, az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős hatóság (Brucellózis, Aujeszky, PRRS, Leptospirózis) határozata

b) A tenyésztési program mellékletében szerepelő nyomtatványok naprakész vezetése, az előírt határidőre az adatok átadása a MOE számára

c) A tenyésztési programban foglalt személyi, tárgyi, tartási és takarmányozási feltételek megléte

d) Az induló tenyészet esetében az adatbázisban szereplő tenyész koca süldők legalább felének értékelhető fialási adata legyen

Az 1-es és 3-as besorolást a MOE javaslatára a tenyésztési hatóság hagyja jóvá. A „Nyilvántartott állományok” (6-os besorolás) törzskönyvi adatkezeléséért, egyéb törzskönyvi szolgáltatásokért, igazolásokért, a MOE szolgáltatási díjat számol fel.

A főtörzskönyvben azon egyedek kerülnek nyilvántartásba, melyek szüleit és nagyszüleit törzskönyvbe vették vagy bejegyezték és a tenyészállat törzskönyvezett, vagy bejegyzett és törzskönyvezhető.

Az árutermelő tenyészet felvételénél írásban kell rögzíteni, hogy milyen feltételekkel, melyik generációra adja ki a MOE a végtermék hízókra a mangalica eredetre vonatkozó igazolást. Minimális feltétel a származásigazolással rendelkező apaállat használata.

Az árutermelő keresztezések

• Az áru-előállító keresztezések minden esetben úgy történnek, hogy a mangalica kocákat minősített fajtatiszta duroc kannal termékenyítve, 50-50 % vérhányadú F1 malacok születnek, amelyek kizárólag vágósertés előállításra használhatóak.
• Egy tenyészeten belül nem megengedett a különböző mangalica fajták és keresztezési konstrukciók tervszerűtlen egyidejű használata. A tenyészettel történő egyeztetés alapján a tenyésztésvezető írásban rögzíti és fogadja el az adott üzem tartási-, takarmányozási- és értékesítési elképzeléseinek megfelelő konstrukciót, amelyet a tenyészet a továbbiakban köteles betartani. Az elfogadott programtól való eltérés esetén a MOE megtagadja a vágósertéseknél a mangalica eredetre vonatkozó igazolás kiadását.
• A keresztezett végtermék hízók előállítása a mangalica génmegőrzését nem veszélyeztetheti.

A tenyésztés módszere

Fajtatiszta tenyésztés a genetikai és fenotípusos variancia fenntartásával, amelynek érdekében a MOE párosítási tervet dolgoz ki, figyelembe véve az egyes tenyészetek állományméretét, az alkalmazott pároztatási módszereket és a rendelkezésre álló vonalak számát. A tenyésztés a heterozigozitás növelésére irányul oly módon, hogy a fajtastandardnak megfelelő tenyészállatok utódainak tenyésztésbe állítása biztosítva legyen. Törekedni kell arra, hogy a törzskocáktól és a törzskanoktól is legalább egy-egy utód beállításra kerüljön. A beltenyésztés megelőzése, és valamennyi genetikai variáns megőrzése céljából kerülendő az egyes tenyészetek, vagy állatok túlzott favorizálása az utánpótlás kijelölésnél.

A párosítási terv:

Tenyészetenként folyamatosan készül a tenyészet minden olyan egyedére, melyek származása ismert és állategészségügyi státusza rendezett.

A terv tartalmazza:

• a párosítandó kocák és süldők egyedszámát és fülszámát,
• a beosztandó kanok egyedszámát, azonosítóját és vonalát,
• a pároztatás módszerét.

Az egyes elfogadott pároztatási módok alkalmazását a helyi adottságok ismeretében a MOE, mint fajtafenntartó hagyja jóvá.

Kézből fedeztetés:

A kocákat és a beosztott kant külön tartjuk, és egyedileg búgatjuk.

Háremszerű pároztatás:

A legáltalánosabb alkalmazott módszer, amelynek során a kanokhoz osztjuk be a kocákat, és csoportosan tartjuk őket. Egy kanhoz 15-20 db kocát javasolt beosztani.

Mindkét módszer esetén általános követelmény, hogy minden kan mellé egy vagy két tartalék kant is kell tartani a párosításra kijelölt kanok vonalából (ha van), továbbá biztosítani kell a tenyésztési alapadatok feljegyezhetőségét (búgatási időpont, fialási-, választási várható időpontok rögzítése).

Mesterséges termékenyítés:

A fajtatiszta tenyésztésben speciálisan alkalmazott módszer, melynek alkalmazása a MOE hozzájárulásához kötött. A termékenyítéshez a tenyésztési hatóság által engedélyezett mesterséges állomáson lévő, a MOE nyilvántartásában szereplő, mesterséges termékenyítésre engedélyezett fajtatiszta mangalica kan és a tenyésztési programban meghatározott fajtájú minősített végtermék kan spermája használható. A tenyésztő tulajdonában és telepén található regisztrált mangalica fajtatiszta kan, vagy a Fajtatiszta Sertéstenyésztők Egyesülete nyilvántartásában törzskönyvezett fajtatiszta duroc kan spermája, a telepen saját célú mesterséges termékenyítésre felhasználható. 

A vonalfenntartás módszerei

• A fajták fenntartása apai származásukat illetően elkülöníthető vonalakkal történik. A genealógiai vonalak indokolt esetben történő összevonásáról, vagy szétválasztásáról, új vonalak kialakításáról a tenyésztési hatóság a MOE bevonásával dönt.
• A vonalak megnevezése a számítógépes törzskönyvi rendszer kódjegyzékében kerül rögzítésre, a vonalhoz való tartozást a rendszer nyilvántartja.
• A vonalfenntartás a mangalicatenyésztésben meghatározó tényező, mivel az elveszett vonalakat nem lehet pótolni.
• A fajtákon belül a vonalak megnevezése itt érhető el: mangalica-vonalak
• A fajta fenntartásának alapját a nukleusz és a szaporító tenyészetek/állományok képezik. Az in situ tenyészeteken belül a nukleusz állományokat a tenyésztésvezető javaslatára a MOE Elnöksége határozza meg.
• A vonalfenntartó és kanelőállító (nukleusz) tenyészetekben, az előállítandó kansüldők számáról és tenyésztésbe állításuk engedélyezéséről a MOE az Elnökség javaslatára dönt a beltenyésztés elkerülésének és a genetikai variancia megőrzésének figyelembe vételével.
• A kansüldők értékesítése csak a MOE Elnöksége által kijelölt szakemberek által elvégzett egyedi bírálat alapján kerülhet sorra.
• Kocasüldők értékesítése a nukleusz és a szaporító besorolású tenyészetekből lehetséges, megfelelő állategészségügyi státusz esetén.
• Mangalica tenyész süldők exportja és importja csak a MOE és a tenyésztési hatóság engedélye alapján történhet.
• A fajták fennmaradása és stabilitása nagymértékben függ a fajtán belüli vonalak számától, valamint a vonalakon belüli koca- és kanlétszámtól. A MOE feladata a génmegőrzéssel egy időben fajták eredeti tulajdonságainak megőrzése a vonalak megfelelő variabilitásának és genetikai egyensúlyának biztosítása.
• A tenyészvonalak megőrzése különösen fontos része a génmegőrzésnek, mert a korábban létező vonalak több mint 50 %-a megszűnt, kihalt. A vonalak megőrzése, egyensúlyának megtartása mind a három mangalica fajta esetén azért is különösen fontos, mert a rokontenyésztés az apai vonalak rotációjával kerülhető el, amelyet a párosítási terv összeállításánál is figyelembe kell venni. A szelekciós- és a kombinációs tenyésztés elvei és előnyei is megfontolandóak a párosítási terv készítése során. A szelekció során elsősorban a reprodukciós teljesítményt, a kifogástalan fajtajelleget, valamint a korrekt küllemet kell figyelembe venni.
• A mangalica populáció beltenyésztettsége növekedésének megakadályozása, elkerülése érdekében, egyedi elbírálás alapján lehetséges a fellelt, fenotipusosan mangalica, de ismeretlen származású egyedek törzskönyvi nyilvántartásba vétele. Ezen állatok a melléktörzskönyvi részben kerülnek bejegyzésbe. A tenyésztésbe vétel során az utódok 2 generációt követően, amikor már ismert a szülő, a nagyszülő származása, egyértelmű a DNS alapú származás valamint rokonság ellenőrzés eredménye és besorolható valamelyik vonalba vagy egy új vonal alapítója lesz, akkor az utódok beemelhetőek a fő törzskönyvi részbe.
• A vonalbővítés lehetősége folyamatos, az országon kívülre is áthúzódó hagyományos tenyész-körzetekből származó, származási igazolással rendelkező állatok importjával.
• A kocacsaládok megfelelő létszámú kialakítása a törzskönyvezett állomány növelésének függvényében történhet.

A tenyészetek felszámolása

Tenyészetek felszámolásakor, ha az nem állategészségügyi okok miatt következett be – a nukleusz besorolású tenyészetek esetén – a legértékesebb tenyészállatokat a MOE kimenti, és kezdeményezi más nukleusz besorolású tenyészetekbe való áthelyezését. A megszűnő tenyészet, amennyiben a tenyészkanokra a MOE nem tart igényt, köteles azokat ivartalanítani és a selejtezési jegyzőkönyvhöz az ivartalanításról szóló állatorvosi igazolást csatolni. Köztenyésztésbe a hímivarú állat nem kerülhet.

A szaporítás szabályai

• A kocasüldők búgatására min. 10-12 hónapos korban kerülhet sor, ha a 100-120 kg-ot elérték. A kanok tenyésztésbe vételi ideje egy éves kor és min. 120 kg élősúly.
• Egy tenyészeten belül, fajtánként évente a koca állomány minimum 20 százaléka fajtatiszta utódokat kell, hogy fialjon.
• A tenyészutánpótlás biztosítása
• Minden, származását illetően minimum 2 ősi sorral rendelkező koca után, ha minden küllemi tulajdonságban meghaladja a 3 pontértéket és a párosítási tervben előírt kannal búgatták, célszerű kocamalacot tenyészutánpótlásként megtartani.
• A törzs kanok után évente minimum két célpárosításból származó utánpótlás kansüldő felnevelése ajánlott.
• A génbankban megőrzendő szaporítóanyag
• A génbankban megőrzendő szaporítóanyag és genetikai minta elhelyezése a sertés faji adottságai miatt jelenleg nem megoldott. Amennyiben a sertés szaporítóanyag in vitro mélyhűtött megőrzésének rutin technológiája kidolgozásra kerül, úgy az a sertés nukleusz tenyészetekbe tartozó egyedeitől a kidolgozásra kerülő megőrzési tervnek megfelelően a MOE jelöli ki a donor állatok körét. Az in vitro génbank kijelölésére a tenyésztési hatóság engedélye alapján kerül sor.

A teljesítményvizsgálat rendje

Szaporasági és felnevelési teljesítményvizsgálat (SZFTV), melynek keretében a következő adatokat kell rögzíteni:

• a koca azonosítója,
• a búgatás dátuma és a búgó kan azonosítója,
• a fialás (vetélés) dátuma,
• a született élő malacok száma ivaronként,
• a holt malacok száma,
• az egy napos alom minősége 1-5-ig pontozva,
• a malackori azonosítók,
• a választott malacok száma ivaronként,
• a választott alom minősége 1-5-ig pontozva,
• esetleges genetikai rendellenességek.

Az adatok felvételezésének módja, valamint a teljesítmények kifejezése a kódex előírásai szerint történik.

Küllemi bírálat

• Az elő szelekció elvégzése a tenyésztésbe állítás előtt kötelező, ilyenkor azonban csak összbenyomás pontszámot kell adni.
• A tenyészkanok részletes küllemi bírálatát egy éves korig, a kocákét legkésőbb a második fialás előtt el kell végezni az alábbi dokumentáció szerint: kullemi-biralat
• A bírálati eredményeket a törzskönyvben rögzíteni kell.

Szempontok:

• fej
• törzs
• ráma, fejlettség
• lábszerkezet
• pigment
• szőrszín
• szőrminőség
• összbenyomás

Az egyes tulajdonságokra 1-5-ig adható pontszám, a változat kifejezésére egy tizedes értékhatárral:

• 1 = selejt
• 2 = gyenge
• 3 = közepes
• 4 = jó
• 5 = kiváló

További információ:

• A részletes küllemi bírálatot a MOE Elnöksége által kijelölt szakemberek végzik.
• A tenyésztésbe állítást megelőzően az összbenyomás bírálatot a tenyésztő kötelessége elvégezni.
• A nem kívánatos, de megengedett és a tenyésztésből kizáró fajtajelleg hibákat a fajtaleírás tartalmazza.
• A küllemi bírálat során kell értékelni a fejlettségre, csontszerkezetre, ivarjellegre utaló jegyeket.
• A nem megfelelő fejlettség, erős kötéshibák, lábhibák, fűzöttség, fejletlen vagy szabálytalan eloszlású csecsbimbók, másodlagos nemi jelleg hiánya stb. a génmegőrzésből való kizárást vonja maga után.

A nyilvántartás rendje

A tenyésztő a törzskönyvi adatok felvételezését az egységes bizonylatok felhasználásával végzi. Az ellenőrzés alatt álló üzemben vezetett alapbizonylatok a következők:

Kötelező nyomtatványok:

• búgatási/hárem napló
• szaporulati napló
• vásárlási és eladási jegyzék
• selejtezési jegyzék
• állomány nyilvántartó
• párosítási terv

A határidők elmulasztása esetén az adatok rögzítését a MOE megtagadja, így az érintett fialási adatokkal kapcsolatban származási igazolás, illetve hízóigazolás nem adható ki.

Nem kötelező nyomtatványok:

• kutricalap
• istállókönyv

Az állomány nyilvántartást évente egy alkalommal a területi törzskönyvezők aláírásukkal hitelesítik. A számítógépes adatrögzítés és az adatok továbbítása az országos állattenyésztési adatbankba történhet a tenyészet helyén, vagy a területi törzskönyvezők által. A tenyésztési- és termelési adatok értékelésre a központi adatbankból az egyesület központjába kerülnek.

A tenyésztési- és termelési adatok pontosságát a területi törzskönyvezők, a MOE vezető szakemberei és a tenyésztési hatóság ellenőrzik. A kisebb tenyészetekben (20-50 koca) évente legalább négy alkalommal, a nagyobb tenyészetekben (100-300 koca) szükség szerint – 1-2 havonta – tartanak szemlét a MOE területi törzskönyvezői. A kanelőállító tenyészetek szemléje/felügyelete kiemelten fontos a párosítási terv betartása, a kansüldő nevelés, a kan kijelölés és a kan bírálat miatt, szinte havi rendszerességgel.

A származási igazolás tartalmazza a tenyészállat származási és teljesítményadatait, valamint az ősök teljesítményét és osztályba sorolásukat. A tenyészállatokra vonatkozó eredeti származási igazolásoknak az üzemben rendelkezésre kell állniuk. A törzskönyvi alapbizonylatokat meg kell őrizni, nem selejtezhetők.

Selejtezési jegyzőkönyv

A tenyészetben szereplő tenyészállatok selejtezésével kapcsolatos adatokat (ellenőrzési szám, selejtezés időpontja és oka) ebben a jegyzőkönyvben kell feltüntetni és továbbítani a területileg illetékes törzskönyvezőnek (selejtkod). A tenyészkanok tenyésztésből történő kivonását megelőzően a tenyésztésvezetővel kell egyeztetni, selejtezés esetén mellékelni kell a selejtezés tényét alátámasztó állatorvosi igazolást, amit el kell juttatni a tenyésztésvezető részére. Szintén ezt az adatlapot kell kitölteni a tenyészkanok ivartalanításakor, amihez kötelezően csatolni kell az ivartalanításról szóló, az állatorvos által aláírt igazolást. A selejtezési jegyzőkönyv alapján a tenyészetből kikerült egyedek már nem tartózkodnak az adott tenyészetben, azokra tenyésztő szervezeti igazolás nem kérhető.

A tenyésztési igazolások kiállítása

A tenyésztő szervezet az értékesített tenyészállatokról, amennyiben a tenyésztési és hitelességi feltételeknek megfelelnek, térítés ellenében származási igazolást állít ki. A kiadott származási lapokról a tenyésztő szervezet szigorú nyilvántartást kell, hogy vezessen az ismételt kiadás elkerülése érdekében.

A származási igazolások kiadásának rendje:

Az értékesítésre szánt, a területileg illetékes törzskönyvező által szakmailag jóváhagyott, kocasüldő csoport egyed azonosítóit (fülcsipke, ENAR egyedazonosító) a MOE által erre a célra rendszeresített Tenyészkoca kijelölő íven kell rögzíteni. Azt 7 napon belül el kell juttatni, feldolgozás céljából, a területileg illetékes törzskönyvezőnek, aki ennek alapján kezdeményezheti a származási igazolás kiadását. A Tenyészkoca kijelölő ívet a törzskönyvező továbbítja a tenyésztésvezetőnek, aki ennek alapján állíthatja ki a származási igazolást. Erre az értékesítést követő 14 napig van lehetőség.

A származási igazolás az alábbiak szerint adható ki:

• annak igénylése, a határidők figyelembe vételével, az eladó kötelessége
• mindenkori aktuális díja az eladót terheli
• az eladónak nincs a MOE irányába egyéb pénzügyi kötelezettsége
• az eladó a származási igazolás ellenértékét a számlán feltüntetett időpontig kiegyenlíti és az összeg, a MOE számláján jóváírásra került

Az eladó a tenyészállatokat a vevőnek, az egyéb feltételek teljesülése esetén, csak akkor adhatja át, ha azok a törzskönyvezési adatbázisban származási igazolással rendelkeznek. A határidők és a kötelezettségek elmulasztása esetében a MOE a származási igazolást, az érintett állományra nem adja ki. Újra igénylésre nincs lehetőség. A származási igazolást a kiállítást követően a vevő részére a MOE megküldi.

Az eladó az értékesítésre szánt kocasüldőkhöz az alábbi igazolásokat köteles biztosítani:

• 30 napon belüli egyedi négyes mentességi vérvizsgálati negatív eredmény (Brucellózis, Aujeszky, PRRS, Leptospirózis)
• Állatorvosi igazolás és Állattartói Nyilatkozat
• ENAR szállítólevél

További információ:

• Az eladónak, az érvényben lévő, aktuális ENAR rendelet alapján, az elszállításra kerülő egyedeket a megfelelő egyed azonosítókkal kell ellátnia.
• Az elveszett származási igazolás pótlására a tenyésztő szervezet díj ellenében másolatot ad ki.
• Az elismert tenyésztő szervezet csak hiteles származási igazolással rendelkező állatokat fogadhat el a fajtához tartozónak. A saját tenyésztésbe állított törzs kocák származási igazolását ki kell állítani.
• A hiteles származási igazolás csak határidőre, az érvényben lévő aktuális ENAR rendelet szerint, egyértelműen azonosítható állatokról adható ki.
• A fajtaazonosságot az egyed származása alapján kell igazolni.

Vágóállat igazolások kiadásának rendje

A 86/2007. (VIII. 17.) FVM–EüM–SZMM az élelmiszerek jelöléséről szóló együttes rendelet értelmében „Amennyiben a Magyarországon előállított és forgalomba hozott élelmiszer megnevezése külön jogszabályban szereplő őshonos állatfajta neve vagy arra utaló megnevezés, akkor az élelmiszer előállítójának, illetve forgalomba hozójának rendelkeznie kell az adott fajta Magyarországon elismert tenyésztő szervezete által kiadott, az adott egyedre vonatkozó fajtaazonossági igazolással. Az igazolásnak tartalmaznia kell az adott egyed azonosító számát, a származó tenyészet számát, a keresztezett állat esetében a fajtaösszetételt is.”

A hízóigazolás kiadásának menete:

A mangalicatenyésztő vágósertései vágóhíd irányába történő értékesítése előtt köteles a sertéseit egyedenként azonosítani és a szállításhoz megjelölni. A leolvasott egyedi azonosítókat az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, elektronikus úton továbbítja a területi törzskönyvezőnek. Amennyiben az ellenőrzés során az adatokat rendben találják, kiállításra kerül az igazolás (hizoigazolas), amelyet a tenyésztőnek postán megküld a MOE központ. A tenyésztő a sertéseket a vágóhídra már igazolással együtt adja le.

A hízóigazoláson szereplő egyedekre származási igazolás nem kérhető, azok hiteles törzskönyvi nyilvántartásba, tenyésztésbe nem vonhatók. A MOE képviselője jogosult mind a tenyésztőnél, mind a vágóhídnál a vágásra küldendő, illetve beérkeztetett sertések helyszíni egyed azonosító kontrolljára. Amennyiben a MOE képviselőinek tudomására jut MOE igazolással nem rendelkező sertések mangalica névvel történő forgalmazása, akkor az ügyletben érintett feleket felszólítja az önkéntes jogkövetésre. Ha ez a felszólítás eredménytelen és a jogsértő magatartás ismétlődik, akkor hivatalosan értesíti az illetékes hatóságokat, és eljárás megindítását kéri a tenyésztőszervezet.

Hízóalapanyag kijelölő ív:

Magánszemélyek részére, hízlalással foglalkozó vállalkozások számára az adott tenyészetből értékesítésre kerülő minden egyes állatot (malac, süldő, hízó) fülcsipke szám szerint ezen az adatlapon kell feltüntetni (11. melléklet). Az adatlap egy példányát továbbítani kell a területileg illetékes törzskönyvezőnek, a vevőnek, egy példányt pedig a tenyészetben kell megőrizni. A kijelölő íven csak azok az egyedek szerepelhetnek, melyek a tenyészet adatbázisában is léteznek. A saját fogyasztásra szánt, házi vágásra, feldolgozásra kerülő állatokat szintén ezen az adatlapon kell a tenyészetből kivezetni.

Az állatok azonosításának és jelölésének módja

Az azonosítás alapja a törzskönyvben a tenyészetkód a fajtakód és az egyedi azonosító. A megjelölést a tenyésztőnek kell végeznie. Valamennyi megszületett malac jelölése kötelező. A megjelölésnek tartósnak és láthatónak kell lennie, ami fülcsipkézéssel a sertés teljesítményvizsgálati kódex előírásainak megfelelően történjen. Kiegészítő jelölésként az elektronikus állatazonosítóval is megjelölhető a tenyészsertés (fülkrotáliába) és a vágósertés (lábvégbe). A jelölés végrehajtásának ellenőrzése a tenyésztőszervezet kötelessége.

Malackori jelölés

A malacok jelölése fülcsipkével történhet. Kiegészítő jelölésként mikrochip alkalmazható. Az F1 hízóknál a mikrochip használata esetén a virtuális csipke kiadása megengedett. A jelölés a tulajdonos kötelessége, a tenyésztő szervezet felel a jelölés szakszerűségének és a határidő betartásának ellenőrzéséért. A fülcsipke értékeit a 13. melléklet (fulcsipke-minta) szemlélteti. A jelölés sorcsipkézéssel történik minden év január 1-vel indítva, folyamatosan. A számítógépes nyilvántartásban a sorcsipke mellett, perszám formájában szerepel a születés évének utolsó két számjegye.

Tenyészállatok jelölése

A tenyészállatok jelölése a 83/2015 (XII.16.) számú FM rendelet alapján történik. A tenyészkan süldőket az első fedeztetést, a tenyészkoca süldőket, az első vemhesítést, vagy mesterséges termékenyítést megelőzően kell megjelölni.

A megjelölést szükség esetén fel kell újítani. A jelölés és a jelölés felújítása a tulajdonos kötelessége. A kiesett ENAR füljelzőt, ellenőrzési számot, a tulajdonos köteles azonnal pótolni. A tenyésztőszervezet felelős a szakszerű, határidőre történő elvégzés ellenőrzéséért.

A származás ellenőrzésének módja

A származásellenőrzés a "Az állatok azonosításának és jelölésének módja" fejezetben leírtak szerinti jelölés és azonosíthatóság, valamint ezen adatok az előírt törzskönyvezési nyomtatványokon való rögzítése esetén ellenőrizhető. Az adatok nem megfelelő vezetése, vagy jelölési problémák esetén a származást, az utólag elvégzett DNS alapú származás ellenőrzési vizsgálat eredménye alapján kell ellenőrizni.

Tartástechnológiai elvárások "IN SITU" mangalica tenyészetek számára

A hagyományos és a modern állattartás művelői nem hagyhatják figyelmen kívül a genotípus-környezet interakciót, a környezet termelésre, küllemre és végső soron genotípusra gyakorolt hatását. Akár a modern fajták teljesítmények növelése, vagy a múlt képviseletének a megőrzése a cél, az előzőeket tudomásul kell venni. Az őshonos állatfajok és fajták fenntartása és génmegőrzése ezért in situ környezetben a legsikeresebb. A 100-200 évvel ezelőtt kialakult mangalicát ezért eredeti formájában és állapotában in situ környezetben a legkönnyebb fenntartani, ami viszont csak gazdasági áldozattal lehetséges. Amennyiben az őshonos fajtát árutermelésre használjuk és vele szemben gazdasági elvárásokat támasztunk, úgy engedményre kényszerülünk, mind a fajta genetikai összetétele, mind a környezeti feltételek biztosítása terén, azaz ex situ környezetben nyereségesebben lehet tartani. Fentiek miatt az in situ tartástól eltérni a nukleusz és a szaporító telepeken nem, az árutermelő telepeken a MOE által meghatározott és kontrollált mértékben lehetséges.

Tenyészkanok tartása

A tenyészkanok részére ajánlott az egyedi elhelyezés, ennek esetén legalább 3 x 2 = 6 m² fedett pihenő és ugyanannyi szabad kifutóteret kell biztosítani. A kutrica világos, szilárd, száraz padozatú legyen és a pihenőtéren szalma alom álljon rendelkezésre.

A tenyészkanok tartási körülményeinek kialakításakor, a mindenkor hatályos jogszabályok szerinti előírások iránymutatása a meghatározó. A háremszerű tartás esetén a kan a kocacsoportokban a kocaszálláson, nagyméretű kifutóban, vagy átmenetileg a legelőn tartható. Egy kanhoz 15-20 kocát javasolt beosztani. A takarmányt adagolt formában kell biztosítani a kor, a kondíció, az igénybevétel és az időjárás figyelembe vételével, napi 2-3 kg abrakadaggal. Állandó ivóvíz ellátást kell biztosítani, ivóvíz minőségű vízből.

Tenyészkocák tartása

1) Kocasüldő nevelés:

35 kg testsúly fölött nagy csoportos (20-25 db) tartásban szilárd, száraz padozatú, szalmás almos pihenőterű kutricákban egyedenként 2 m² pihenőteret és minimum 4 m² kifutó területet kell biztosítani egyedenként. A kifutó lehet szilárd padozatú, de ideális a minél nagyobb földes/homokos karám. A takarmányt adagolt formában kell biztosítani, szintén a kor és a testsúly és a kondíció figyelembe vételével. Állandó ivóvíz-ellátást célszerű önitató megoldással biztosítani. Amennyiben az állatok földes kifutóban vagy legelőn vannak elhelyezve, a belső és a külső parazitamentesítést fokozott gonddal kell elvégezni, 3-6 havonta.

2) Vemhesítés:

A pároztatás kézből, vagy háremszerűen történhet. Mangalica kocasüldők első termékenyítése 10-12 hónapos korban és 100-120 kg közötti súlyban, tenyész-kondícióban javasolt. A MOE egyedi engedélyével lehetséges a mesterséges termékenyítés alkalmazása, majd azt követően 28 napig egyedi elhelyezés és ultrahangos vemhességvizsgálat is.

3) Vemheskoca:

A termékenyítés után maximum 28 napos vemhességig egyedi elhelyezés, szilárd padozatú szalmás almos állásokban lehetséges. Bár ez ex situ tartásnak minősül, az embrió elhalás mérséklése, az eredményesebb beágyazódás, és ennek következtében a népesebb alomszámmal gazdasági előnyt biztosít. Ezt követően a csoportos kocatartás kötelező 2 m²/koca szilárd padozatú szalmás almos pihenőtér és legalább 2 m²/koca kifutó biztosításával.

A 178/2009. (XII.29.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet módosításáról melléklete szerint:

„A tíznél kevesebb kocát tartó gazdaságok kivételével újonnan épített, újjáépített vagy 2003. január elsejét követően első alkalommal üzembe helyezett állattartóhely esetében a kocasüldőket és a kocákat a termékenyítés utáni 4. hét eltelte utáni naptól 1 héttel az ellés várható időpontja előtti napig csoportosan kell tartani.”A kifutó lehet szilárd padozatú, de előnyös a minél nagyobb földes karám. A takarmányt adagoltan kell etetni, a vemhességi stádium, a testsúly és a kondíció figyelembe vételével. Szántóföldi melléktermék, valamint friss és erjesztett tömegtakarmány kiegészítés ökonómiai és fiziológiai hatása miatt javasolható. Jó minőségű ivóvíz biztosítása, lehetőség szerint önitatóból. 3-6 havonta parazitamentesítést kell végezni.

4) Fiaskoca:

A fiaztató lehet hagyományos, szalmás almos elrendezésű és rácspadozatos kivitelű egyaránt. A 16 C0-os fiaztató hőmérsékletet megfelelő légcsere mellett kell biztosítani, amennyiben alacsonyabb, bőséges almozás szükséges. Meg kell oldani a szoptató kocák egyedi igény szerinti nedves takarmányozását és állandó ivóvízellátását. A választás fialás után min. 28, max. 42 napra történjen.

A 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól idevonatkozó része értelmében:
„5.4. A malacokat 28 napos koruk előtt csak abban az esetben szabad elválasztani, ha a koca vagy a malacok egészsége vagy jólléte veszélyeztetett.
5.5. A malacokat az 5.4. pontban megadottnál akár hét nappal korábban is el lehet választani, ha azokat olyan, kifejezetten az erre a célra kialakított épületbe telepítik.”

Malacok tartása

1) Szopós malacok:

Szilárd padozatú szalmás almos és rácspadlós fiaztató kutrica egyaránt lehetséges. A fiaztatóban a malacok számára külön itató, etető és pihenőtér kialakítása ajánlott, helyi fűtés indokolt esetben lehetséges. A fogelszedés és a vas injekció adása megengedett, a fajtatiszta malacoknál a farok eltávolítása tilos. Születés után 7 napon belül fülcsipkézés, a hízóba szánt kanmalacoknál 7 napon belül herélés elvégzendő. A takarmányhoz szoktatás önetetőből, adagoltan, a vízellátás önitatóból történjen.

2) Választott malacok:

Választástól max. 35 kg-os súlyig szilárd padozatú, szalmás almon és rácspadlón tartás egyaránt engedélyezett, javasolt kifutó biztosítása is. Szabályozható hőmérséklet és szellőztetés kötelező. Négyzetméterenként max. 2-3 malacot helyezzünk el. Takarmányozás önetetőből, étvágy szerint, míg az itatás önitatóból történjen.

Hízósertések tartása

A hízósertések elhelyezését szilárd padozatú, min. 2 m² szalmás almos kutricában, nagycsoportos tartásban (20-50 db) célszerű megoldani. Kifutó nélküli tartás nem megengedett. A takarmányozást adagolt, vagy ad libitum öntetéssel, a vízellátást önitatóval célszerű megoldani.